Tinédzser-öngyilkosság

figyelmeztetõ jelek

Egyre több tinédzser próbálkozik öngyilkossággal, amikor úgy érzi, képtelen megoldani valamilyen problémát, vagy képtelen elviselni valamilyen érzést. Az öngyilkosság a fiatal korosztályokra jellemzõ halálozási okok közt harmadik-negyedik helyen áll. Ijesztõ, hogy az öngyilkosságot megkísérlõ fiatalok száma egyre magasabb.

Akár valóban meg akar halni a tizenéves, akár nem, az öngyilkosság gondolatát, esetleg az öngyilkossági kísérletet nagyon komolyan kell vennünk. A szuicid (öngyilkossággal kapcsolatos) képzelõdés is arra vall, hogy a fiatal mélységesen tehetetlennek, kiszolgáltatottnak, magányosnak érzi magát.

A kamaszkor és a fiatalkor számtalan nagyon nehéz problémával szembesíti az embert - a nemi érés következtében keletkezõ feszültségektõl a társadalmi és iskolai teljesítményig, és a családon belül elfoglalt hely megváltozásáig.

A mai társadalom ráadásul különféle csábításokkal és gyötrelmekkel sújthatja a fiatalt, a válás, a gyermekét egyedül nevelõ szülõ, az erõszak és a szegénység megtapasztalása, a túlterhelt iskolarendszer, a szerencsésebb, népszerûbb vagy gazdagabb kortársak miatti önbizalomvesztés - mindez rendkívül megterhelõ egy fiatal ember számára.

A legtöbb fiatal idõnként lehangoltnak vagy depressziósnak érzi magát, és sokan tûnõdhetnek azon, mi lenne, ha véget vetnének az életüknek - hogyan reagálnának a hátrahagyottak. Sok tinédzser számára az öngyilkosság romantikus színben tûnik fel, és ezt fokozhatja, ha a sajtó vagy a média túlzott szenzációt kerít egy-egy öngyilkosság köré. A legtöbb fiatal ennek ellenére sosem kísérli meg az öngyilkosságot, és még ritkábban követnek el halálos kísérletet.

Az öngyilkossági kísérlet elég gyakori az olyan kamaszok között, akik drog-problémákkal küszködnek, viselkedésük agresszívnak tûnik, nem tudnak beilleszkedni a társaik közé vagy az iskola rendjébe. Az efféle kísérleteket könnyen a fiatalok ?ostobaságának?, ?jellemhibájának? tulajdoníthatjuk, holott nagyon komolyan kellene vennünk õket. Nemcsak azért, mert veszélyt jelenthetnek a fiatalra nézve, hanem azért is, mert olyan frusztráció, fájdalom, düh és féktelenség kifejezõdései, amely mindenképpen segítségért kiált.

A nehezen beilleszkedõ fiatalok gyakran nem tudják jól kifejezni magukat, nem hajlandóak beszélni a problémáikról, inkább öndestruktív útját választják a fájdalom kifejezésének.

A kamaszok viselkedése gyakran bosszantja vagy elképeszti a szülõket. A kamaszos magatartás azonban önmagában még nem jelent súlyos lelki elszigetelõdést. Az esetleges öngyilkosságra utaló vészjelek a következõk:

- Ha a fiatal visszahúzódik, elszigetelõdik a többiektõl; különösen, ha korábban társaságkedvelõ volt.
- Ha öncsonkítási kísérleteket követ el, borotvapengével vagdossa a karját vagy más testrészét, szándékosan meztelen kézzel vagy karral tör be üvegablakot vagy ajtót.
- Ha féktelenül és erõszakos viselkedés - az ajtókat vagy a falat rugdosása, öklözi, verekedésekbe keveredik.
- Ha rendszeresen eltûnik otthonról.
- Ha az alvási szokásai jelentõsen megváltoznak: hirtelen mintha egész nap aludna, vagy egyáltalán nem alszik.
- Ha teljesen elhanyagolja magát, nem törõdik a külsejével (a legtöbb kamasz mindig igyekszik jól kinézni, még ha nem egészen azt tekinti is ?elegánsnak?, amit a szülei).
- Ha idõnként letargiába merül, romlik az iskolai teljesítménye, elveszti érdeklõdését minden iránt.
- Ha már a korábbi szórakozási formák, sportok sem érdeklik.
- Ha úgy tûnik, semmilyen dicséret vagy jutalom nem dobja fel.
- Ha gyakran sírva fakad.
- Ha láthatóan alacsony az önbizalma, úgy érzi, semmire sem jó.
- Ha idõnként arra célozgat, hogy nem lesz már sokáig terhére másoknak.
- Ha úgy tûnik, hogy teljesen elveszettnek érzi magát, olyasmiket mond, hogy az életnek semmi értelme, hogy az ember úgysem képes tenni semmi értelmeset.
- Ha arra utaló jeleket találunk, hogy mintha ?el akarná rendezni? a dolgait: a kedvenc tárgyait elajándékozza, igyekszik minden lezáratlan ügyet lezárni, el akar köszönni másoktól.
- Ha egy hosszabb depressziós periódus után hirtelen érthetetlenül vidámnak, gondtalannak, megkönnyebbültnek tûnik - ez gyakran jellemzõ öngyilkosokra, amikor meghozzák a végzõ döntést.
- Ha hirtelen mintha megváltozna a személyisége, másképpen kezd öltözködni, másfajta barátokat keres.
- Ha sokat iszik vagy drogokat használ.

Ha úgy látja, hogy kamaszkorú gyermeke depressziós, kérdezzen rá. Legyen tapintatos és tiszteletteljes, de ne aggódjon azon, hogy ha rákérdez öngyilkossági gondolatokra, azzal esetleg ötletet ad gyermekének vagy bátorítja az öngyilkosságot. A fiatalok számára fontos szüleik figyelme, sokat segíthet, ha úgy érzik, törõdnek velük. Talán másra sem vágyik, mint hogy végre beszélhessen az érzéseirõl. Azzal, hogy meghallgatja, önmagában is orvosolja önbizalom-hiányát, értéktelenség-érzését. A szülõi érdeklõdés és segítség legyõzheti a reménytelenséget és az elveszettség érzését.

Más kamaszok annyira depressziósak, hogy nem képesek errõl beszélni. Talán nem is tudják, miért érzik annyira rosszul magukat, vagy úgy érzik, lehetetlen megfogalmazniok.

Ha kétségei vannak, mindenképpen kérdezzen meg egy orvost. A pszichoterápia nemcsak a fiatalnak, de a család egészének segíthet. A depresszió korai felismerése és kezelése elejét veheti az öngyilkossági kísérleteknek és egyéb bajoknak, amelyekbe a fiatal keveredhet.

Forrás: Magyar Ifjúsági Lelkisegély