Másodosztályú szex - Segítség, onanizál a férjem!

NagyításSok nő érzi magát mélyen sértve, amikor rájön, hogy partnere rendszeresen önkielégítést végez.

 

Legszívesebben megtiltanák. Vajon miért ez a negatív hozzáállás a nők részéről? Valóban le kell mondani a férfiaknak erről a szokásukról azért, hogy párkapcsolatuk ne forogjon veszélyben?

Anna korábban ért haza a bevásárlásból, és amit otthon látott, olyan mélyen megrendítette, hogy megfordult a fejében a szakítás, sőt az öngyilkosság gondolata is.

Leendő párja ugyanis feküdt az ágyon, és önkielégítést végzett... Annának hang se jött ki a torkán, elejtette a szatyrokat, és egyszerűen kiszaladt. Az esküvőt persze megtartották, de a házasság nem oldotta meg a problémát...

 

„Annak ellenére, hogy mindig az volt az álláspontom, hogy az önkielégítés a partner egyfajta megcsalása, a férjem nem tud lemondani erről a szokásáról. Egyfolytában azon töröm a fejem, hogy miért is csinálja?

Nem elégíti ki őt a szexuális életünk? Nem talál már elég vonzónak, és inkább nyúlánk, kemény mellű, belevaló nőt képzel el magának, amilyen én a szüléseket követően már sohasem leszek?

Időközben megundorodtam már a szeretkezés gondolatától is... Más sem jár a fejemben, mint az, hogyan onanizál... Lassan, de biztosan, tönkremegy a házasságunk.”

MEGOLDÁS A MEGCSALÁS?

A 33 éves Éva is úgy látja, hogy veszélyben a kapcsolatuk: „Ami a szexet illeti, egyértelműen a rövidebbet húzom. Laci állandóan fáradt.

Idővel rájöttem, azért, mert a férjem minden második napon önkielégítést végez. Tulajdonképpen semmi kivetnivalót nem talá lok abban, ha valaki ehhez folyamodik - magam is élek alkalomadtán ezzel a lehetőséggel, amikor a szexben hiányt szenvedek -, de egy kapcsolatban szerintem a „hagyományos szex”-nek kell a fontosabbnak lennie.

A MAI KOR HOZZÁLLÁSA

Az önkielégítést a hatvanas években tudományos alapokon megfosztották a hozzátapadó negatívumoktól, s hivatalosan is elismerték mint a szexualitás egyik normális megnyilvánulási formáját.

Ettől függetlenül az évszázados tabutól sokan a mai napig sem tudnak szabadulni. Emellett azért vitathatatlan, saját magunknak örömet okozni sokak számára a „másodosztályú szex” egyik formája.

Ám elfogadott olyan fiatalok esetében, akik még éretlenek a szexuális életre, avagy egyedülállók esetében. A közvélemény szerint párkapcsolatban az önkielégítésnek semmi keresnivalója nincs -legalábbis akkor nem, ha a szex „működik”.

NŐK KÉTSÉGEK KÖZÖTT

Ha egy nő tudomására jut, hogy partnere önkielégítést végez, általában kétségbeesik, önmarcangolásba kezd, és elkezd kételkedni partnerében. Leggyakoribb kérdései:

Ez a helyzet vitathatatlanul konfliktusok forrása, ezért nagyon fontos áttekinteni, hogy miként oldhatják meg a párok ezt a kritikus szituációt. Mondjon-e le a férfi partnernője kívánságára az önkielégítésről, vagy legalábbis csak akkor éljen vele, ha a közös szex valamilyen okból éppen az adott helyzetben nem lehetséges? A szakértők válasza egyértelmű „Nem”. Ezért el kell tudni fogadni a partner önkielégítéssel kapcsolatos szokásait éppúgy, mint más egyéb tulajdonságait. Persze könnyű ezt mondani...

EGYES SZÁMÚ TÉVEDÉS

Aki önkielégítést végez, az saját szexuális életével elégedetlen.
Az önkielégítés nem pótolhatja, és nem is akarja pótolni a kétszereplős szexet. Egész sor oka lehet, például:

KETTES SZÁMÚ TÉVEDÉS

Aki gyakran él az önkielégítés módszerével, ritkábban kap kedvet a közös együttléthez.
Ennek inkább az ellenkezője igaz. Azoknak, akik sohasem teszik,, általában a hagyományos szexhez is kevesebb kedvük van.

HÁRMAS SZÁMÚ TÉVEDÉS

A hagyományos szex a partnernőnek „szól”, az onanizálás egy fantomképnek.
A szexuális fantázia pedig hozzátartozik a normális szexuális élethez. Sokan koitusz alkalmával is élnek vele, az izgalom fokozása céljából.

NÉGYES SZÁMÚ TÉVEDÉS

Ha nem onanizálna, szexuális életünk sokkal egyszerűbbé válna.
A szakértők szerint nem létezik egyszerű szexualitás. Egy embert korlátok közé szorítani, és mindent megtiltani neki, semmiképpen sem tesz jót a kapcsolatnak.

ÖTÖS SZÁMÚ TÉVEDÉS

Az önkielégítés következtében a férfiak silányabb szeretőkké válnak.
A szexuálisan kifejezetten aktívnak mondott férfiak éppoly izgatónak találják, hogy egy nőnek élvezetet okozzanak, mint hogy magukat jutassák el az orgazmushoz. Amennyiben mégsem ez a helyzet, akkor sem az onanizáció a „bűnös”, az indok sokkal mélyebben keresendő.

HŰTLENSÉG?

Az onanizálás nem titkos kaland, semmi köze a hűtlenséghez! Pusztán arról van szó, hogy a férfi néha-néha egyedül szeretné élvezni saját érzéseit. Szakértők szerint mindenkinek joga van szexuális igényét ily módon is kielégíteni.

ELTÉRŐ (ÉT)VÁGY

Természetesen az önkielégítés egyik kiváltó oka lehet a partnerrel folytatott szexuális élettel kapcsolatos elégedetlenség is. Ebben az esetben azonban többnyire nem is annyira a társ „szexuális minősítéséről” van szó, hanem sokkal inkább arról, hogy a partnerek „szexuális étvágya” valószínűleg eltérő.

BIZONYTALANSÁG A KÖBÖN

A „tárgyilagos” érvek mögött általában bizonytalanság bújik meg: miért fáj, hogy a társ önállóan akar és képes élvezethez jutni?

Pedig önállóság nélkül egyetlen partnerkapcsolat sem képes hosszú távon működni! Ahhoz, hogy önmagunkról kedvezőbb képet alakíthassunk ki, testünkhöz is egészséges módon kell viszonyulnunk. A férfiaknak a nők szexuális vonzerejével kapcsolatban egészen más - és sokkal kevésbé szigorú -mércéi vannak, mint maguknak a nőknek.

JÓ TUDNI! Egy ember vonzereje sokkal inkább a kisugárzásától függ, mint keskeny csípőjétől, formás kebleitől vagy feszes combjaitól. Emellett speciális testápolással, vonzó fehérneműkkel és ügyesen kiválasztott ruhadarabokkal alakunk előnyös részeit kihangsúlyozhatjuk!

JÓ TANÁCSOK HÖLGYEKNEK

Próbáljunk meg önmagunkra legalább annyi időt szentelni, mint kötelezettségeinkre! Mindegy, hogy tornázni járunk, lazító masszást veszünk, kozmetikusnál relaxálunk, szaunázunk vagy sportolunk - minden, ami testünknek és lelkünknek jólesik, személyiségünket gazdagítja, ezáltal önbizalmunkat is növeli. Hatásos, ha „betokosodott” világszemléletünket is felülvizsgáljuk időnként, és esetenként akár meg is változtatjuk.

A szeretet egyrészről nem jelentheti azt, hogy magunkat teljes mértékben kiszolgáltatjuk a másiknak, de azt sem, hogy a másikat szőröstül-bőröstül birtokolni akarjuk. Minden embernek joga van intim szférára, ahová még a társa sem léphet be.

JEGYEZZÜK MEG! Aki mégis mindenáron be akar hatolni ebbe a szférába, kapcsolata alapjait veszélyezteti. A szabadságot akkor tudjuk a másiknak megadni, ha mi magunk is élünk vele. Ez pedig tanulható! Időnként legyen önálló programunk, ahol nincs kötelezettség, elszámolás...

Aki így él, jobban el tudja fogadni azt is, hogy partnerét ugyanezek a jogok illetik meg.

Ennek ellenére természetes, hogy időnként nem esik jól, ha társunk érvényesíti jogait, visszahúzódik a „csigaház”-ába. Aki azonban képes önmaga társaságát élvezni, kikapcsolódni, megnyugodni, feltöltődni, annak biztosan sikerülni fog, hogy az átmeneti „eltávolodás”-ból a legjobbat hozza ki. Nevezetesen: fogadja el ezt azért, hogy ismét létrejöhessen az a fajta távolság, mely sokéves házasság után is lángra lobbanthatja a szenvedélyt...

D. V.

Forrás: http://www.informed.hu/