Érzelmi kapcsolatok alakulása!

A gyermekek számára nagy érzelmi megterhelést jelent maga a szülõk közti házassági konfliktus, az egyik szülõ részleges vagy teljes elvesztése, majd az esetleges lakóhelyváltozás folytán a korábbi érzelmi kapcsolatok elvesztése (óvoda-iskolaváltozás), és az új környezethez történõ alkalmazkodás kényszere. Már a per idõszakában egyik vagy mindkét szülõ sokszor új élettársi kapcsolatba lép, és az új partner révén a gyermek új testvéreket is nyerhet, részben az élettárs által az új együttélésbe hozott gyermekei, részben a szülõ új kapcsolatából született féltestvérek révén.

Verekedések, veszekedések a házastársak között

Figyelembe véve a napirenden levõ veszekedéseket, és igen sok családban a rendszeres verekedéseket a két nem egyenlõ részvételével a házassági krízis elmélyülése idõszakától, úgy látszik, hogy a házastársak a partneri viszony megromlásában saját szerepüket alig elemzik, annak minden okát a másik félre hárítják, az együttélés harmonikus idõszakát is átértékelik utólag, minek következtében a kapcsolat gyûlölködéssé fajul. A verekedések nem mutatnak összefüggést sem az agresszivitással, mint személyiségvonással, sem az iskolai végzettséggel. Úgy látszik, hogy a frusztrációk mennyisége az elviselhetetlenségig fokozódik, és ez a partnerek közötti kölcsönös és kíméletlen feszültség levezetésében nyilvánul meg, jóllehet egyéb szociális kapcsolataikban, életvezetésük egészében általában jól alkalmazkodó személyek.

A szülõi rivalizáció leggyakoribb módjai

1. A rivalizáció e perek során a szülõi magatartásból soha nem hiányzik. A gyermek érdekeit, lelki egyensúlyát védeni kívánó szülõknél is megfigyelhetõ a korábbihoz mérten fokozódó engedékenység, türelem, a változatos programszervezés, nagyobb idõráfordítás. Ezek az esetek a rivalizáció viszonylagosan pozitív eszközökkel történõ megvalósításához tartoznak.

2. Korrumpálás anyagi eszközökkel az egyik vagy mindkét szülõ oldaláról, ami állandó ajándékozáshoz vezet.

3. A szülõ a gyermeket viselkedésében nem korlátozza, nem tilt, nem büntet, ettõl remélve a gyermek fokozottabb kötõdését.

4. Csábítás a gyermek vágyainak megfelelõ abszurd ígéretekkel (például kap majd lovat a lakótelepi lakásba, felhõkarcolót stb.).

5. Amit az egyik szülõ követel, tilt, azt a magatartásformát a másik fél engedi, serkenti.

6. Az erõszakosabb szülõ a másikat kiszorítja a gyermekkel történõ foglalkozásból, megszünteti az érintkezés lehetõségét is, például utazásokat, kétnapos programokat szervez, ürügyekkel kihívja a gyermeket a másik fél szobájából stb. Kedvezõtlenebb esetben a gyermeket a másik szülõvel való minden kontaktus miatt határozottan bünteti, például nem ehet a másik szülõ vacsorájából, nem beszélhet vele, nem mehet vele a játszótérre, nem fogadhatja el ajándékát stb., és emellett minden, a másik szülõvel szembeni negatív megnyilvánulást jutalmaz. A gyermek helyzete akkor válik végképp tarthatatlanná, ha mindkét fél alkalmazza ugyanezeket a módszereket, és a gyermek bármely reakciójával is kiváltja valamelyik szülõ haragját, sértettségét.

7. Az öndicséret, a saját kiválóság állandó hangoztatása, aminek révén szokványos és triviális tevékenységek is irreálisan felértékelõdhetnek a gyermek szemében (például vacsorát adott stb.).

8. Bûntudatkeltés érzelmi zsarolással (például "sírok, mert elmész apáddal, és én egyedül leszek egész nap", "meghalok, öngyilkos leszek, ha elhagysz").

9. Fenyegetés a másik fél választása esetében (például veréssel vagy érzelmi zsarolással: "úgy elmegyek, hogy sose látsz többet").

10. Befolyásolás direkt, közvetlen módszerekkel a másik szülõ ellen.

11. A per során már különélõ szülõ gyermekkel való kapcsolattartásának akadályozása különféle módszerekkel (hivatkozás a gyermek nem létezõ betegségére, távollétére, a gyermekek kölcsönös "elrablása és visszarablása" óvodából, iskolából, játszótérrõl). Néha a két szülõ rokoni és baráti köre ütközik meg, elõfordul, hogy testõröket fogadnak a szülõk a gyermek mellé.