Hogyan mondjuk meg!

 

A gyermekek sokkal többet tudnak, és sokkal korábban értesülnek a küszöbönálló válásról, mint azt a felnõttek hiszik. Pontosan tudják, mi folyik a szülõk között.

A gyermekeket, még a nagyon kicsiket is, pontosan kell tájékoztatni a válásról, de nem szabad olyan információkkal terhelni, amiket nem tud elhelyezni, ill. amik az önértékelését rombolják, vagy bûntudatot keltenek benne. A válás tényét, a döntést a lehetõ leghamarabb közöljük a gyermekkel, és azután szánjunk rá idõt, hogy ismételten, a gyermek igényeihez alkalmazkodva beszéljünk róla. Szerencsés, ha az elsõ beszélgetéseken mindkét szülõ jelen van.

A fizikai különválás nemcsak a felnõtt számára jelenti a válási folyamat legkritikusabb mozzanatát.

/Wallerstein és Kelly szerint is a gyermekek ezt a pillanatot jelölték meg a legnehezebbnek./

Hogy milyen mértékben megrázó a tényleges különválás a gyermekek számára, azt mindenekelõtt az határozza meg, hogy idõben é helyesen tájékoztatták-e a szülõk a gyermeket az eseményekrõl.

A The Kid’s Book of Divorce gyermekszerzõi mondják el a legmeggyõzõbben, hogy a válás kapcsán minden gyermeknek meg kell mondani a következõket:

O A szülõk már nem szeretik egymást, de továbbra is szeretik gyermekeiket, és a válás nem jelenti azt, hogy ezzel tõlük is el akarnának szakadni;

O Nagyon nehéz volt az a döntés, amit meghoztak, de nem tudnak jobb megoldást;

O Hol és hogyan fognak élni a különvált család tagjai a válás után;

O Milyen gyakran fogják látni az elköltözõ szülõt, hogyan tudnak majd rendszeresen találkozni

O Miért válnak el a szülõk. Reális, érthetõ magyarázatot kell adni a válásra, és minden olyan dolgot el kell mondani, ami nem sérti a gyereket.

Még a kisebb, 4 éven aluli gyermekek is megérzik azt a feszültséget, ami az egyik szülõ állandó vagy tartós távolmaradását kíséri a válság után.

A gyerekekkel folytatott beszélgetéseken nem a múlt feltárása a fontos, hanem elsõsorban a jövõ tisztázása: ez sok bizonytalanságot oszlathat el, és csökkentheti a szorongást.

A jövõrõl nyugodtan és nyíltan lehet beszélni a gyerekeknek, de óvakodjunk a háztartási konfliktusok olyan feltárásáról, amely rossz fényben állítaná be a másik szülõt! A leggyakoribb hiba, hogy a másik szülõt szidjuk, vagy felelõssé tesszük a válásért a gyermek elõtt. Soha nem szabad a gyermeket arra kényszeríteni, hogy az egyik vagy a másik szülõ mellett állást foglaljon. A válás a felnõttek ügye, sem a döntésben, sem pedig a válás viszontagságainak átvészelésében nem szabad a gyermek ilyen típusú támogatására hagyatkozni.