Ébresztõ Amerika!
Ébresztõ Magyarország!

2001 szeptember 11 után Billy Graham lányával készítettek interjút, és a riporterno (Jane Clayson,)megkérdezte tõle: "Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyesmi történjen?" Anne Graham nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott:

"Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk szeptember 11-én történt, ám évek óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, menj ki a kormányunkból, és távozz az életünkbõl. És Õ, amilyen szelíd, ezt meg is tette, csendbe hátrahúzódott."

Miképpen várhatjuk el Istentõl, hogy áldását és védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy távozzon életünkbõl, hagyjon bennünket békén, hagyjon bennünket szabadon élni?

Tudom, nagyon sok levél jár körbe a világban, kéregetõk, meg különbözõ hittérítõk. Ez a levél viszont egyikrõl sem szól, csupán el kell gondolkodni rajta. A legutóbbi történések fényében, terrortámadások, iskolai lövöldözések, gyermekek által elkövetett gyilkosságok, stb., lássuk csak, azt hiszem, ez akkor kezdõdött, mikor Madeline Murray O'Hare panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban.

És mi azt mondtuk, rendben.

(Madeline Murray O'Harét azóta meggyilkolták, testét nemrégen találták meg, egy 15 éves diákja lõtte le!)

Aztán valaki azt mondta, jobb, ha nem olvasunk Bibliát az iskolában.- a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd a szomszédodat (felebarátodat), mint magadat. És mi azt mondtuk, rendben.

Aztán dr. Benjámin Spock az mondta, ne fenekeljük el a gyerekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megrongálódik, és lerombolhatjuk az önbecsülésüket, És mi azt mondtuk, egy szakember biztos tudja, mirõl beszél,

És mi azt mondtuk, rendben. (Spock fia az óta öngyilkos lett).

Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfõnökök jobb, ha nem fegyelmezik a gyerekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az iskolai vezetõk azt mondták, a tanári kar tagjai inkább ne is érintsék meg a diákokat, mert nem akarunk rossz reklámot az iskolának, és semmiképpen nem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket (nagy különbség van a fegyelmezés és megérintés, valamint a verés, pofozás, megalázás, megrúgás, stb. között!).

És mi azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki azt mondta, sérül a gyermek emberi joga, ha a tanár a gyermek engedélye nélkül tájékoztatja a szülõket az o csínytevéseirõl, az iskolában elkövetett dolgokról. Ezért ma már a tanár nem írja be hiányzását a gyereknek, mert minek, a kollégák elõtt is tiszta marad, a szülõvel meg nem kell bíróságra menni, amiért megkerülte a gyereket!

És mi azt mondjuk, rendben.

Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végeztessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják a szüleiknek.

És mi azt mondtuk, rendben.

Aztán egy bölcs vezetõ azt mondta, mivel a fiúk azok fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy errõl szüleiknek beszámoljanak.

És mi azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki azt mondta (politikai siker reményében néhány szavazatért), nem baj, ha a fiataljaink könnyû drogokat fogyasztanak, próbálják csak ki bátran, hogy tudjanak dönteni! Aki ért hozzá, hiába kiabált, akart megáljt parancsolni, mert tudta, a kipróbálás = a halálos ítélettel, csupán már a pénz és idõ ad haladékot. Szavazatokért a politikusok halálba küldik gyerekeinket, mi pedig nem ismertük fel a veszélyt, nem tudtuk kinek van igaza.

És végül azt mondtuk rendben.

Aztán valaki, az általunk jelentõs posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít, mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem számít, mit tesz valaki (beleértve akár az Elnököt, Minisztereket is) a magánéletében, amíg van munkánk, és a gazdaság jól mûködik.

És mi azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki azt mondta, nyomtassunk újságokat meztelen nõk képeivel és hívjuk ezt a nõi test szépsége feletti egészséges, természetes csodálatnak.

És mi azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki eggyel tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen gyerekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket elérhetõvé tette az Interneten. És mi azt mondtuk: rendben, a szabad szólás joga feljogosítja erre õket. Ezen ügyek következetlen kezelésével, netán üzleti érdekek elõtérbe helyezésével, ne adj Isten korrupció hatására elfejtõdtek.

És mi azt mondtuk, rendben.

És aztán a szórakoztató ipar azt mondta, készítsünk TV-mûsorokat és mozifilmeket, amelyek az erõszakot, erkölcstelenséget, gyilkolást, mészárlást reklámozzák és a tiltott szexet. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi erõszakra, kábítószer-fogyasztásra, gyilkosságra, öngyilkosságra, és különbözõ sátáni témákat dolgoznak fel. Már azért sem szólunk, ha ezeket a gyermek mûsorok fõidejében, jobb estben reklám gyanánt (20 percben) mutatják be két mese közt a gyerekeinknek. És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki komolyan.

És végül mi azt mondtuk, rendben.

Aztán jött a korrupció, megvesztegetés, bank és bróker botrányok, csõd bûntettek, az állami szinteken elszámoltatásra nem kerülõ milliárdok. A vezetõi hiteltelenség és hazugságok! Már az sem zavar, hogy létminimumon élésed mellett, tízmilliárdokat tesznek zsebre szemed láttára, majd másnap elbizonytalanodsz, a tolvaj és a csendõr, vajon nem azonos csapatban játszanak? Aztán majd a belefásulsz az egészbe. Legfeljebb már téged sem tart vissza semmi, ha alkalmad adódik a zavarosból halászni, amit már a gyermeked elõtt sem szégyellsz.

És mi azt mondtuk, rendben.

Most pedig feltesszük magunknak a kérdést:

miért nincs a gyerekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy egy mobil telefon reményében megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, aztán saját magukat.

Eszünkbe sem jut, hogy "AZT ARATJUK, AMIT VETETTÜNK."

Aztán amikor egy iskolában, két gyerek kegyetlen mód kivégezte az egyik osztálytársát, az áldozat barátnõje megelégelte a dolgokat, tollat ragadott:

"Kedves Isten!
Hol vagy Te ebben a rohadt világban? Miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek az osztályban? Hiszen azt mondják rólad, hogy Te mindenütt ott vagy, és minden a Te akaratod szerint történik!
Most nagyon várom a válaszod.
Tisztelettel, Egy "Érintett Tanuló"

Válasz:

"Kedves Érintett Tanuló!
Jézust küldtem a földre, hogy megmentsen Benneteket, megszabadítson buneitektõl és hogy szeretetet vigyen közétek. Ti, pedig még a nevét is szégyellitek kiejteni, ha lelketekben néha feltámad az iránta érzett vágy, azonnal kiráz a hideg Benneteket, és máris messze lökitek magatoktól. Egyszerûen ki vagyok tiltva az életetekbõl és az iskolátokból. Én, pedig annál jobban szeretlek Benneteket, mintsem akaratotok ellenére cselekedjek, mert meg van ez írva!
Tisztelettel: Isten."

Furcsa, milyen egyszerû az emberek számára megvetni, kidobni Istent, zagyvaságnak, értelmetlenségnek tartani üzenetét, aztán csodálkoznak, miért megy pokolra a világ.

Furcsa, mennyire elhiszük, amit az újságok írnak, de megkérdõjelezzük, amit a Biblia mond.
Furcsa, hogyan mondhatja valaki "Hiszek Istenben", miközben a Sátánt követi, aki egyébként szintén "hisz" Istenben.

Furcsa, milyen gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre és mennyire nem a megítéltetésre.

Furcsa, milyen gyorsan továbbküldjük viccek ezreit, és bozóttûzként terjednek a köztudatban, de ha a szeretetrõl, az Úrról szóló üzenetekkel tesszük ezt, az emberek kétszer is meggondolják, mielõtt továbbítanák.

Furcsa, hogy az erkölcstelen, durva, vulgáris és obszcén dolgok szabadon áramlanak a
világhálózaton, miközben az Istenrõl való nyilvános beszédet elnyomják az iskolában és a munkahelyen.

Furcsa, hogyan lehet valaki Krisztusért lánggal lobogó vasárnap, és láthatatlan keresztyén a hét további részében.

Nevetsz?

Furcsa, hogy mikor elolvasod ezt az üzenetet, eszedbe sem jut, hogy elküld ismerõseidnek, akik a listádon szerepelnek, mert nem vagy biztos afelõl, hogy mit hisznek, mit fognak gondolni rólad!

Furcsa, hogy jobban érdekel, amit az emberek mondanak Rólad, mint amit Isten mond rólad.

Gondolkozol?

Hívd fel barátaid figyelmét erre az oldalra, ha úgy gondolod, hogy megéri. Ha nem, akkor csak egyszerûen zárd be és lépj tovább. Ez az oldal nem egy levél, amiben azt írják, ha nem küldöd tovább, három napon belül ilyen, vagy olyan átok ér! Ez egy egyszerû elgondolkodtató írás. Senki nem fogja megtudni, hogy itt jártál. Ennek ellenére én úgy gondolom, érdemes elgondolkodni közösen a leírtakon, hogy kisebb lehessen a lelkifurdalásunk, amikor felvetõdik a kérdés,

"vajon miért van ilyen rossz bõrben ez a világ!"