|
Boldogasszony
Anyánk, régi nagy Pátrónánk!
Nagy ínségben lévén, így
szólít meg hazánk :
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!
Ó
Atya Istennek kedves, szép leánya,
Krisztus Jézus Anyja, Szentlélek mátkája!
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!
Nyisd
fel az egeket sok kiáltásunkra,
Anyai palástod fordítsd oltalmunkra.
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!
Kegyes
szemeiddel tekints meg népedet,
Segéld meg áldásra magyar nemzetedet.
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!
Sírnak
és zokognak árváknak szívei,
Hazánk pusztulásán özvegyek
lelkei.
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!
Vedd
el országodról, ezt a sok ínséget,
Melyben torkig úszunk. Ó nyerj békességet.
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!
Irtsd
ki, édes Anyánk, az eretnekséget,
Magyar nemzetedbol a hitetlenséget.
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!
Hogy
mint Isten Anyját régen tiszteltenek,
Úgy minden magyarok most is dicsérjenek.
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!
Tudod,
hogy Szent István örökségben hagyott,
Szent László király is minket reád
bízott.
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!
Sokat
Fiad ellen, megvalljuk, vétettünk,
De könyörögj értünk, s hozzája
megtérünk.
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!
Jézus
Fiad elott hajts térdet érettünk,
Mert ha nem cselekszel egy lábig elveszünk.
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!
Dicséret,
dicsoség legyen az Atyának,
A te szent Fiadnak s Szentlélek mátkádnak.
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!
|
A XVII. századi festmény a török
ellei háború gondolatát fejezi
ki:
a központban Mária, a magyarok védoszentje,
mellette címeres
térkép - Magyarország jelképe,
a földön pedig jól felismerheto
Lipót császár egyházi és
világi foméltóságok körében.
Táblaképek a nagytólaki oltárszárnyról,
~1490.
Bal felsõ sarokban Szent István,
majd Szent László,
Szent Imre és
Szent Miklós
|
|
A 16. századtól
- az ellenreformáció térnyerésével
- alakultak ki Európa-szerte az ún. néphimnuszok.
Magyarországon a 18. században két
néphimnuszként énekelt vallásos
dal terjedt el, foleg egyházi, de világi
ünnepeken is elhangzott. Régi énekeskönyvekben
megtalálható az "Ah, hol vagy magyarok
tündöklo csillaga..." és a "Boldogasszony
anyánk..." kezdetu ének. Mindketto
régi magyar, élo hagyományokhoz kapcsolódik
Szent István, illetve Szuz Mária, Magyarország
védoszentje vallásos kultuszához.
Népszeruségük, megmaradásuk
alapköve az volt, hogy sokan ismerték, zenei
és gondolati tartalmát mélyen átérezték,
egyetértettek vele s mint egy fohászt együtt
tudták énekelni.
A török uralom alóli felszabadulás
után felelevenedett a Mária-kultusz, a "Patrona
Hungariae" új reneszánszát élte.
A kortárs levelek, naplók, röpiratok
forgatása azt mutatja, hogy ez a gondolat a korabeli
magyarok testi és lelki szükséglete
volt, úgy tekintették, hogy segített
a török leverésében. I. Lipót
(1657-1705) újból felajánlotta Magyarországot
a Magyarok Nagyasszonyának 1693-ban. Az énekek
kifejeztek egy bizonyos közszellemet, Mária
országának eszméjét, az éneklok
a magyarság egységét jelképezték.
Ilyen lehetett még a Rákóczi induló
is, mint világi dallam.
A magyar katolikusság
legkedvesebb éneke, a Boldogasszony Anyánk
valószínuleg már a 18. század
elején keletkezett. Legkorábbi lejegyzett
szövegét Szoszna Demeter, pannonhalmi bencés
szerzetes 1715-ös énekeskönyvébol
ismerhetjük. A vers szerzoje bizonyára rendtársa,
Lancsics Demeter (1737) volt. A legrégebbi dallamcsírája
a Deák-Szentes-féle, lejegyzett egyházi
énekeket tartalmazó 1774-es énekeskönyvébol
ismert. 1793-ban már "nationalis cantitio",
azaz nemzeti énekként említik írásos
források.
|