DÖMÖTÖRFI TIBOR:

A magyar címer és zászló útja

1867-1990

Az 1848-49. évi szabadságharc bukását követõen a Habsburg-hatalom betiltotta a magyar nemzeti szimbólumok, így a címerek használatát, és visszatért az 1848 elõtti birodalmi címerhasználathoz. A forradalmi emléknek számító nemzetiszín zászlók, lobogók vagy azok részei birtoklását, használatát üldözték és büntették. [...]

A megtorlás idõszaka, a Bach-rendszer megszûntével e téren is enyhült a szigor, ennek jele, hogy az 1861. évi Szent István-napi ünnepségeken már hivatalosan is feltûnhetett a piros-fehér-zöld szalagos magyar zászló.

1867-1918

A kiegyezés által újonnan kialakított dualista rendszer közjogi sajátosságait ki kellett fejezniük az állami szimbólumoknak is, amely nemcsak osztrák- magyar, hanem magyar-horvát viszonylatban is folyamatos vitákra adott okot: Bécsben szerették volna a birodalmi összetartozást heraldikailag is egységesebben kifejezni, magyar részrõl a császári szimbólumok használatában az önálló államiság megsértését vélelmezték, és a horvátok is igényt tartottak nemzeti szimbólumaik feltüntetésére a közös intézmények jelvényei sorában.

Az Osztrák-Magyar Monarchia közös címerének megalkotása körüli viták csaknem ötven évig tartottak, melynek hátterében az a dilemma állt, hogy a birodalom két fõ országa jogilag szuverén állam volt, így nem lehetett egységes címerük. A megoldást csak egymás mellett álló, egymás mellé rendelt címerek összekapcsolása jelenthette, amelyre végül 1915-ben került sor Ferenc József "királyi kézirata" által elrendelve.

A Monarchia közös intézményei használatára elõírt közép- és kiscímert átfogóan rendezõ uralkodói döntés (az összes történeti igénycímert magában foglaló nagycímert sem ez alkalommal, sem késõbb nem alkották meg) ?paritásos alapon? rendezte az ügyet. [...]

A kiegyezés az 1848. évi XXI. törvénycikk alapján állította vissza a jogfolytonosságot a külön magyar címer- és színhasználat területén. A magyar hatóságok által hivatalosan használt magyar kiscímer leírása szerint (heraldikailag) jobbról vörössel és ezüsttel hétszer vágott mezõ, balról vörös mezõben zöld hármashalom aranykoronás középsõ részébõl kiemelkedõ ezüst, talpas kettõskereszt. A pajzson a magyar királyi korona nyugszik. A címer pajzstartói jobbról és balról egy-egy lebegõ fehérruhás angyal, vagy jobbról cserfaág és balról olajfaág.

Az 1868. évi horvát-magyar kiegyezés hozta magával a már 1848-ban is használt, Magyarország társországainak jelvényeivel bõvített magyar középcímer felújítását is. [...]

A magyar nemzeti zászló azonos maradt az 1848-ban használt piros-fehér- zöld trikolórral, melyet a koronás kiscímer díszített. Hivatalosan ezt használták a magyar királyi minisztériumok és az alájuk rendelt hatóságok, intézmények. 1898 májusában belügyminiszteri utasítás határozta meg azon ünnepek sorát, amikor a zászlót ki kellett tûzni. [...]

A közös vám- és kereskedelmi ügyek megkövetelték a hajózásban használt ún. kereskedelmi lobogó dualista viszonyoknak megfelelõ átalakítását is. [...]

A katonai zászlók és lobogók terén is alapvetõ változásokat hozott a dualista Monarchia létrejötte, illetve a közös magyar hadügy megszervezése. Magyar katonaság a szabadságharc leverése után - az 1848 elõtti állapotoknak megfelelõen - az osztrák hadseregben, császári hadi jelvények alatt szolgált. 1867 után a közös hadsereg szárazföldi alakulatainál továbbra is megmaradtak a kétfejû sasos hadizászlók. [...] A közös haditengerészet által használt hadilobogó sem változott az 1867 elõttihez képest, ilyen formában megegyezett a közös kereskedelmi lobogó osztrák felével (vörös-fehér-vörös színek az osztrák címerrel). [...]

Az 1868-ban, a kiegyezés értelmében felállított külön magyar honvédségnél - a közös hadsereg gyakorlatához igazodóan, viszont attól nemcsak színben és rajzban, hanem méretben is eltérõen - csak a gyalogságnál rendszeresítettek csapatzászlót, melyet minden zászlóalj mint szervezési egység megkapott. E zászlók az 1848-as honvédzászlók adott uralmi viszonyoknak megfelelõen módosított változatai voltak: fehér selyemlapjuk elsõ oldalán Ferenc József koronával fedett díszes monogramját (?legfelsõbb névjelét?), hátlapjukon a kétoldalt angyalok által tartott magyar középcímert mutatták. (A Patrona Hungariae korábbi tradicionális alakja már nem tûnt fel e zászlókon.) A hadizászló szélein vörös és zöld lángnyelvek futottak végig, melyek a fehér alappal együtt kiadták a magyar nemzeti színeket. [...]

1918-1919

Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását követõen kikiáltott köztársasági magyar állam a koronától - mint a királyság jelképétõl - megfosztott kiscímert alkalmazta nemzeti jelképként. [...]

Az 1919 márciusában létrejött Tanácsköztársaságnak nem volt hivatalos címere, általános jelképként a nemzetközi proletariátus (és a szovjet-orosz Vörös Hadsereg) jelvényét, az ötágú vörös csillagot használták. [...] Az újonnan megalakult Vörös Hadsereg számára a Hadügyi Népbiztosság 1919. április 23-i körrendeletében a vörös zászlót rendszeresítette. [...]

1919-1945

Az 1919 utáni király nélküli Magyar Királyság visszaállította a koronás címer használatát. A címer felkerült a nemzeti trikolórra mint ismételten teljes jogú nemzeti zászlóra is. [...]

A gyakorlatban végül állami címerként a jobbról cserfaággal, balról olajággal övezett koronás kiscímert alkalmazták. A hivatalos nemzeti zászló azonos maradt az 1848-as piros-fehér-zöld trikolórral, hol cser- és olajággal övezett, hol pajzstartók nélküli koronás kiscímeres változatát használták.

A magyar hajókon használt kereskedelmi lobogó a kiscímeres nemzeti zászlónak felelt meg.

A fegyveres erõk csapatzászlóként az 1920-as években és az 1930-as évek elsõ felében jórészt az 1868-ban felállított magyar honvédség zászlóit használták, de sor került új, nem egységes zászlók bevezetésére is. [...]

A m. kir. honvédség számára csak 1938. december 1-jén rendszeresítettek új, egységes csapatzászlókat, amelyek fegyvernemenként méretükben különböztek egymástól (a gyalogezredek és önálló gyalogzászlóaljak 140 x 120 cm, a kerékpáros és gépkocsizó zászlóaljak 40 x 40 cm, a huszárezredek 80 x 80 cm nagyságúakat kaptak). E csapatzászlók fehér selyembõl készült lapját piros-zöld lángnyelvek szegélyezték. [...]

Az 1938 októberétõl nyílt katonai alakulatként mûködött m. kir. folyamerõk is új lobogókat kaptak. A hajókon és csónakokon alkalmazott ún. hadilobogó nemzetiszín volt, melynek mindkét oldalára cser- és olajággal övezett állami középcímer színnyomata került. [...]

A Horthy-rendszer címer- és zászlóhasználatával kapcsolatban említést kell tenni a revíziós zászlókultusz félhivatalos megnyilvánulásáról, az országzászló-mozgalomról. A budapesti Szabadság téren 1921-ben emelt irredenta szoborcsoport központi elemeként 1928. augusztus 20-án szentelték fel az ún. Ereklyés Országzászlót. [...] A bajtársi és nemzeti szövetségek szervezésében, a helyi hatóságok támogatásával 1939-ig már 350 magyarországi helységben állítottak fel országzászlókat, melyek az "országgyarapító" propaganda részeként fontos szerepet játszottak a második világháború éveiben.

A Horthy-rendszer bukásával, 1944 októberében német segítséggel hatalomra került hungaristák államcímere a koronás kiscímer volt, mely alá ?H? betût és nyilaskeresztet helyeztek. A nyilas tervekben szerepelt a nemzeti trikolór mellé kiteendõ árpádsávos ?régi magyar nemzeti zászló? rendszeresítése, de erre már nem került sor. Általánossá vált viszont az 1930-as évektõl ismert nyilaskeresztes zászlók és lobogók használata. [...]

1945-1949

A második világháború után, az 1945 januárjában megkötött fegyverszünetet követõ idõszakban az új magyar kormány egy ideig még a koronás kiscímert alkalmazta. Az 1946. február 1-jén kikiáltott Magyar Köztársaság - 1848/49 és 1918/19 eszmei-politikai örökségéhez visszanyúlva - a korona nélküli kiscímert vette használatba. Az ekkor már egyre gyakrabban Kossuth-címernek nevezett szimbólumot helyezték a magyar zászlókra is. [...]

A Rákosi-korszak

Miután Magyarország besorolódott a sztálini népi demokráciák sorába, az új típusú hatalmi rendszer formai legitimálására - a környezõ ?testvéri? államok példáját követve - új alkotmány kidolgozása látszott kézenfekvõnek, amelyet ebben a modern, tételesen kodifikált formájában egyébként még nem ismert a magyar jogrendszer. A követendõ modell meghirdetetten az 1936. évi, ?sztálini? szovjet alaptörvény volt, mely záró paragrafusaiban rendelkezett a szocialista jellegû államcímerrõl is.

A Magyar Népköztársaság 1949. augusztus 20-án törvénybe iktatott alkotmánya az ország új címerét a 67. § leírása szerint így határozta meg: a ?Magyar Népköztársaság címere: kétoldalt búzakoszorúval egybefogott, kerek világoskék mezõben kalapács és búzakalász; a mezõ felsõ részén a mezõre sugarakat bocsátó ötágú vörös csillag, alján redõzött piros-fehér-zöld színû szalag?. Az ezt következõ paragrafus kimondja, hogy a ?Magyar Népköztársaság zászlaja piros-fehér-zöld színû, középen a Magyar Népköztársaság címerével?. [...]

Az 1949. évi magyar címer a szovjet tagköztársaságok címerei alapján készült, különös hasonlóságot mutatva az 1940-ben bekebelezett balti államok sebtében összeszerkesztett, fantáziátlan, sablonos címereivel. [...] A bélyegzõk, címtáblák, nyomtatványok kicserélését kizárólag központilag elrendelt állami intézményeken keresztül lehetett lebonyolítani. A Kossuth-címerrel ellátott zászlókon a címert a zászló színeire kellett átfesteni, illetve a Kossuth-címerre rá kellett varrni a népköztársasági címert. Alapvetõ változást jelentett a korábbi, 1883-ra visszamenõ törvényi szabályozáshoz képest, hogy az államcímer használatát magánszemélyek és -cégek számára megtiltották, állami és más közületi vállalatok és üzemek pedig csak külön miniszterelnöki engedély alapján tüntethették fel. A címerhasználatra vonatkozó rendelkezések megszegõi kihágást követtek el, és hat hónapig terjedõ elzárással voltak büntethetõk.

A népi demokrácia új alkotmányában meghatározottaknak megfelelõen 1949 õszén a honvédelmi miniszter körrendeleteket adott ki, melyek szerint a hadsereg csapatzászlóin a Kossuth-címer helyett a népköztársaság címerét kell alkalmazni, ill. az új csapatzászlók átvételéig a jelenlegi zászlón a Kossuth-címert haladéktalanul le kell fedni az új címer ábrázolásával. [...]

1956 októberében a tömeg haragja kimetszette a gyûlölt Rákosi-rezsim szimbólumát a nemzeti trikolórból. A lyukas piros-fehér-zöld zászló mintegy az antikommunista nemzeti forradalom szimbólumává vált. A forradalmi és diákbizottságok pontjaiban megjelent a Kossuth-címer legitimálásának követelése. [...]

A november 4-i fordulat után a Kádár János vezette ún. forradalmi munkás-paraszt kormány kezdetben elkötelezte magát a Kossuth-címer mellett. [...]

Az 1949. évi alkotmány módosításáról intézkedõ 1957. évi II. törvény 3. §-a a következõképp határozta meg a Magyar Népköztársaság új címerét: "kétoldalt búzakoszorúval egybefogott, világoskék mezõben álló, ívelt oldalú piros-fehér-zöld színû pajzs. A búzakoszorút balról (sic!) piros-fehér-zöld, jobbról (sic!) vörös színû szalag fonja át. A pajzs fölött középen elhelyezett ötágú vörös csillag aranyszínû sugarakat bocsát a mezõre.? [...]

Az új rendelkezés szerint a népköztársaság zászlaja immáron nem hordozta az államcímert. [...]

A magyar tengeri hajók kereskedelmi lobogójáról 1957 augusztusában kormányrendelet intézkedett, mely szintén a címer nélküli piros-fehér-zöld színû lobogót rendelte el a Magyar Népköztársasághoz való tartozás jelzéseként, egyben megtiltotta az árbocszalag használatát.

Az új államcímerrel ellátott, változatlan formájú és színû katonai csapatzászlók bevezetésérõl, illetve a meglévõ zászlókon a régi címerek újjal való lecserélésérõl a honvédelmi miniszter saját hatáskörében 1957 októberében intézkedett. 1976-tól az Elnöki Tanács határozata alapján ?vállalatok, szövetkezetek, intézmények dolgozói? is adományozhattak a fegyveres erõk, a rendõrség és a munkásõrség alakulatai részére csapatzászlót, ?a dolgozó nép és a fegyveres erõk, fegyveres testületek együvé tartozásának? jelképeként.

1965 februárjában kormányrendelet jelent meg arról, hogy április 4-én ("hazánk felszabadulásának ünnepén?), augusztus 20-án (?a Magyar Népköztársaság Alkotmányának ünnepén?), május 1-jén (?a Munka Ünnepén?), november 7-én (?a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján?), valamint ?a Kormány által megállapított egyéb alkalmakkor? az Országház elõtt a Magyar Népköztársaság állami zászlaját ünnepélyes keretek között, katonai tiszteletadás mellett fel kell vonni. (Az állami zászló leírásáról a rendelet nem szól.) Elsõ alkalommal 1965. április 4-én, az ország ?felszabadulásának? 20. évfordulóján került sor erre az ünnepi aktusra.

Rendszerváltás, jelképváltás

Az 1980-as évtized végén, miközben egyre világosabbá vált, hogy a szovjet típusú uralmi rendszer Magyarországon sem tartható fenn, egyre többen kezdték követelni a kádárista államcímernek az ország tradicionális felségjelvényeivel való lecserélését. [...] A változóban lévõ politikai helyzet jeleként az 1989. március 15-i ünnepségek elõtt két héttel minisztertanácsi rendelet jelent meg arról, hogy ezentúl rendelet nem korlátozza ?a Kossuth-címernek és más, államiságunkkal, nemzeti történelmi múltunkkal kapcsolatos jelképnek a nemzeti ünnepek és az ezekhez kapcsolódó [...] más megemlékezések alkalmával történõ használatát?.

Abban a kérdésben, hogy az ismét bevezetendõ tradicionális állami szimbólum a kiscímer legyen, nem volt vita. Egyre élesebb polémia bontakozott ki a rendszerváltozás közeledtével azonban arról, hogy a koronás vagy a korona nélküli változat reprezentálja-e megfelelõbben a jövõbeli Magyarországot. (Inkább csak abszurditásával tûnt ki az a javaslat, amely a Kossuth-címert az ötágú vörös csillaggal kívánta volna egyesíteni.) A Kossuth-címer mellett érvelõk fõként az 1849-es és 1956-os idõkre emlékeztetõ szimbólumként kardoskodtak e változat törvényesítéséért, valamint azt hangsúlyozták, hogy egy köztársasági címer pajzsa felett nem trónolhat egy korona. A koronás címer melletti tábor képviselõi viszont kiemelték a sok évszázados történeti jogfolytonosság fontosságát, a Szent Korona-tanból levezetett tanítást a korona és az uralkodó személyének elválasztásáról, valamint azt a tényt, hogy Európa bizonyos régi köztársasági államcímereiben is szerepel korona, mely így nem tekinthetõ kizárólag a királyság szimbólumának.

A politikai színezetet is kapó vitában, melyet a demokratikusan megválasztott 1990. évi országgyûlés napirendjére vett, fokozatosan a koronás címer mellett állást foglalók kerültek többségbe. [...] E címer minden tekintetben megfelel az 1915. évi rendezésben meghatározott magyar állami kiscímernek, s ekként a történeti folytonosság jelképe.

Az 1990. június 19-én elfogadott 1990:XL. törvény az alkotmány módosításáról még ezt megelõzõen arról rendelkezett, hogy a ?Magyar Köztársaság zászlaja három, egyenlõ szélességû piros, fehér és zöld színû vízszintes sávból áll?. A zászló tehát az 1957. évi változást fenntartva továbbra sem tartalmazza az államcímert.

*

Az 1990 óta eltelt évtized során az állami címer és zászló használatáról számos különbözõ szintû jogszabály intézkedett. Törvény született többek között a zászló és a címer megsértésének szankcionálásáról (1993) és a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek alkalmazásáról (1995); miniszteri, illetve kormányrendelet a Magyar Honvédség új jelképeirõl és jelzéseirõl (1996), valamint a középületek fellobogózásának kérdéseirõl (2000).