A magyar korona

István király, akit késõbb szentté avattak, szervezte meg Magyarországon a királyság intézményét. Állam és egyházszervezõ munkáját testesítette meg a királyi korona, amit II. Szilveszter pápától kapott 1000-ben, és amivel az új évezred elsõ napján megkoronáztatta magát.
A pápa által adott koronának akkor kettõs jelentése volt: egyrészt azt jelentette, hogy a magyar király spirituálisan közvetlenül a római pápától függött, s nem vált a német-római császár hûbéresévé. Ez az adott viszonyok között a szuverenitást jelképezte. Másrészt a világi uralom jelképe volt a korona, amit a pápa azzal adott a királynak, hogy országában a Római Katolikus Egyház törekvéseit támogassa.
A korhû ábrázolásokon megörökített korona egyáltalán nem hasonlított a maira. István király koronája egy olyan ékköves abroncs volt, melyet az ezredfordulón az európai uralkodók szinte kivétel nélkül viseltek. Ez a korona azonban eltûnt.
A mai Szent Korona is egy Szent István ereklye: valószínûleg egy koponyaereklye-tartó és a Dukász Mihály bizánci császár által 1074 körül I. Géza magyar királynak ajándékozott görög korona összeállításából keletkezett. A feltételezések szerint 1166-ban már létezett a magyar királyságot szimbolizáló, s ma is látható Szent Korona. A legszebb, messze sugárzó magyar történelmi ereklye tehát már több, mint 800 éves.
E kincs birtoklásáért trónviszályok dúltak, hatalmi harcokat, háborúkat folytattak. Megesett, hogy külföldrõl történõ hazaszállítása közben vesztették el, akadtak történelmi személyiségek, akik egyszerûen eltulajdonították, akik titkon õrizték, és megesett az is, hogy zálogba tették vagy menekítés közben elásták. Sokszor hurcolták el az országból, és hazatérésekor mindig emelkedett hangulatú, országos ünnepséget rendeztek.
A II. világháború végén a szélsõjobboldali magyar kormányzat emberei a koronát nyugatra vitték, ahol az amerikai haderõk kezébe került. A koronát és a koronázási ékszereket 1978-ig az Egyesült Államok területén õrizték, sõt bizonyos javításokat is elvégeztek rajtuk. Carter akkori amerikai elnök döntése alapján Vance külügyminiszter ünnepélyes keretek között származtatta vissza a magyar népnek. A koronát és a többi koronázási jelvényt azóta a Magyar Nemzeti Múzeumban õrzik, bárki megtekintheti õket.
A korona két részbõl áll, melyet a kutatók szerint a XII. század utolsó negyedében építettek össze. A korona alsó, görög eredetû részén az egyik lemezen “Géza Turkia (= Magyarország) hû királya” szövegû görög felirat olvasható a magyar uralkodó mellképe mellett. A mai korona felsõ része egy középkori ereklyetartó. Eredeti alakjában a keresztszerûen összeillesztett pántokat tizenkét apostol képe díszíthette, s a négy pántot a trónoló Krisztust ábrázoló lemez foghatta össze. A pántokról egy-egy lemezt levágva csupán nyolc apostol képével építették be a szent ereklyetartót a koronába.